Hogy az erdődiek is csatlakozni tudjanak a 15-i központi rendezvényhez, egy nappal előtte, azaz kedden ünnepeltek. A református templomban 16 órakor kezdődött a közös ünnep, ahol a szinte megtelt hajlékban Rácz Ervin házigazda lelkész hirdette az Úr szavát a 106. zsoltár 23. verse alapján: „(Isten) azt gondolta, hogy kipusztítja őket, de választottja, Mózes elébe állt a hasadékba, hogy elfordítsa haragját, és el ne veszítse őket.” Örökéletfontosságú kérdés az, hogy imádkozunk-e a nemzetünkért. Vajon Isten talál-e kő- vagy betonkemény, hiteles imádkozó életű embereket népünk körében, akik odaállnak a résre, vagy csak a máz, a habarcs, a „sóder” megy hit és magyarság tekintetében? – tette fel a kérdést az igehirdető. Ugyanakkor bátorított Istennek engedelmeskedő, benne bízó életre. Varga Sándor színművész válaszolt szavalatával az igehirdetésre.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész Petőfi eszmeiségéről tartott érdekes előadást, hiszen a „természet vadvirága” nemcsak poétikailag, hanem eszmeileg is nagyon művelt volt. Az előadó elmondta, hogy Petőfit rendkívül érzékenyen érintette minden társadalmi egyenlőtlenség, ő a lázadó gondolkodás magyar modellje: „Egyenlőek vagyunk más nemzettel, most feladatunk van a világtörténelemben, méltónak lenni önmagunkhoz.” – vallotta a költő. Az előadást követően egy saját vers hangzott el Bumbák Márton tehetséges ifjú ajkáról.
A nemzeti imádság eléneklése után a templom előtti Petőfi-Szendrey szobornál Lukács Gyöngyi a helyi iskola aligazgatónője konferált, a polgármester köszöntött, verses-énekes előadást adtak elő a gyermekek Kajtár Magdolna felkészítésében. Az ünnepség koszorúzással és szeretetvendégséggel ért véget.